Archive for February 2008

5comments
, ,

VKF XIII/2 - Füstöltsajtos kukoricapalacsinták lilahagymával


Két régi kedvencem házasságából született ez a mostani szerzet, mindkettő Stahl és mindkettő külön-külön is nagyon jó köret, de így egyben ütősebbek :) Az egyik a füstölt sajtos kukoricapüré, ami a krumplipüré egy sokkal ízletesebb kiváltója lehet, egyetlen hibája, hogy túl híg, villával nehézkes enni. A másik a kis blinik-re hajazó kukoricapalcsinta amire kis kakukkfüves karamellizált lilahagymát pötyögtet az ember, ami ötletnek kiváló, de nem elég karakteres. Együtt viszont remek párost alkotnak, mely akár köretként akár egy könnyű vacsoraként szerintem mindenképp megállja a helyét.
Hozzávalók
A palacsintához
1 dob. 40 dkg-ás kukoricakonzerv
3 gerezd fokhagyma
3 tojás
1/2 dl tej
10 dkg reszelt füstölt sajt. (mondjuk Karaván)
5 dkg finomliszt
5 dkg kukoricaliszt
1 tk sütőpor
só
bors
olivaolaj
A karamellizált lilahagymához
2 nagyobb fej lilahagyma
1 ek olivaolaj
1 ek vaj
friss kakukkfű

1. A hagymát megtisztítjuk és vékonyan felkarikázzuk. Egy kis serpenyőben összeolvasztjuk az olajat és a vajat és beletesszük a hagymát és a kaukkfüvet. Kis lángon előbb 5 percig fedővel, majd fedő nélkül még 10 pecig piritjuk.
2. Eközben egy turmixgépbe tesszük a lecsöpögtetett kukoricakonzerv tartalmát, a fokhagymát apróra vágva, a reszelt sajtot, tejet és a három tojás sárgáját, majd szépen pépesítjük az egészet.
3. A tojások fehérjét kis sóval kemény habbá verjük, és a liszteket egy kis tálban összekeverjük a sóval, borssal és a sütőporral.
4. Óvatosan összeforgatjuk a kukoricás masszát a lisztes keverékkel és a tojáshabbal egy-egy kanállal adagolva felváltva mindkettőből.
5. Ha a tészta összeállt, kevés olajat melegítünk egy nagyobb serpenyőben. Nem kell, hogy túl forró legyen, mert akkor megég a palacsinta és a belseje meg félig nyers marad. Kis adagokban kanállal halmokat teszünk a serpenyőbe kicsit el is lapítgatjuk őket, majd két perc elteltével megfordítjuk, és a másik felüket is kb. két percig sütjük.
6. Az elkészült palacsintákat a lilahagymával, egy kanál tejföllel, és esetleg további friss!! kakukkfűvel tálaljuk.

1comment
, ,

VKF XIII. Zöldbab fetával és fenyőmaggal


Hát itt az újabb VKF, nekem immáron a második, Fakanál kiírásában, a téma pedig különleges köretek. Először nagyon megörültem a dolognak, mert egy jó köretre tényleg mindig szükség van. Aztán rögtön rájöttem, hogy köretet ajánlani azért nehéz, mert azt valahogy mindig a főételhez választjuk. Nehéz tehát valami roppant frappáns mindenhez passzoló dologgal előrukkolni. Aztán arra jutottam, hogy valami olyan dolog kéne ami magában elég karakteres, így jól passzol például a natur csirkemellhez, amin mostanában élek (újévi fogadalom, konditerem, készülés a starndszezonra, etc.) az itt következő zöldségétel / saláta önmagában is megállja a helyét ha valaki például nem eszik húst. És most, hogy erőteljesen kezd kitavaszodni, néha az ember már vágyik friss, könyebb ízekre. A recept amúgy Joanne Harris a Francia Konyha című könyvéből való. Csakúgy mint a második kötetben, a Francia Piacban, ebben is rengeteg jó ötlet és recept van. (ha figyelembe vesszük azt hogy a franciák félnek a sótól, ezért a receptekhez mindig több só kell, mint amit beleírnak)


Hozzávalók (4 személyre)



40 dkg zöldbab (én konzervből szoktam ennek hiányában a frisset 2 percig forrásban lévő vízben puhítjuk)

1 marék fenyőmag

10 dkg fetasajt

10 dkg magozott oliva

4 kanál olivaolaj

1 citrom leve

só

bors

1 marék petrezselyemzöld aprítva.


1. A fenyőmagot egy kis serpenyőben megpirítjuk, majd egy tálban összekeverjuk a zöldbabbal, az apróra vágott fetasajttal, és az olivával.

2. Az olajat egy kis tálban összekeverjük a citromlével és az apróra vágott petrezselyemmel. Sózzuk, borsozzuk majd a salátára öntjük és összekeverjük.

7comments

Bulgur torta - avagy takarítok a konyhában


Jelentem alásan, a hadművelet sikeresen kezdetét vette. Mármint a konyhatakarításé. Mai nappal leadtam az egyik elmaradt tanulmányomat és van még két napom a következő határidőig, szóval ma kivételesen bűntudat nélkül postolok. A rendrakás egészen pontosan szombaton kezdődött, és kivitelezését meglehetősen nehezítette, hogy takaritás közben főztem is egyben. Aki próbálta már a kettőt együtt tudhatja, hogy nem megy könnyen. A takarítás nálam néha egybeesik a kamraszekrény átnézésevel, most sem volt ez másképp. Néha nem árt szortírozni a dolgok között, mert ilyenkor meg lehet szabadulni például az öt éve vásárolt és soha nem használt szárított búzacsírától. (Gúnyolódni nem ér, az úgy volt kérem, hogy beszabadultam a DM-be, és ilyenkor mindig megszáll a csakazértisszépleszekmostantól érzés. És ebben igenis szerves része van a búzacsírának. Akkor ez legalábbis logikusnak tűnt.) Na de mindegy, jó pár dolognak lejárt a szavatossága, de hát párom szülei vegyészek, többszörösen is, így hát azóta tudom, hogy ez tulajdonképpen semmit sem jelent ugyebár :) Helyem viszont többé nem nagyon van már a kenyérsütési mániám által vezérelt lisztbeszerzési akciókhoz, így mégiscsak cselekedni kellett, és éreztem, hogy a búzacsíra önmagában nem lesz elég áldozat. Ekkor akadt a kezembe egy fél zacskó megmaradt bulgur, valamikor régen talán tabuleh készült belőle csicseriborsóval, gránátalmával, sok sok petrezselyemmel és mentával. Ha jól emlékeszem évfolyamtársaimmal eszegettük, miközben a Kis Buddhát néztük Keanu Reeves-el. Salátához annyira most nem volt kedvem, elvégre a konyhatakarítás kemény munka, sok energiát követel, sokkal inkább valami desszert. Itt ugrott be a rizskoch, ami ugyancsak tulajdonképpen gabonából van, miért ne lehetne valami hasonlót csinálni búzából is. A gugli hamar segített, találtam is egy receptet amit kissé továbbgondolva úgy éreztem alkalmas a kipróbálásra. Annál is inkább mert egyúttal megszabadulhattam a karácsony után felhalmozódott szárított és aszalt fügétől. (Valaki amúgy elmondhatná, hogy a világ legtökéletesebb zamatú gyümölcse hogy romolhat ennyit csak azért, mert egy kis vizet megvonunk tőle...)
A süti amúgy elég jó lett, nem lett rizskoch állaga, de hát a többi hozzávaló is másképp alakult. A bulgur remekül megpuhult sütés közben, csak a szélénél ahol a tészta ropogósabb lett, maradt keményebb picit. Kicsit keleties beütésű a fügétől meg a fenyőmagtól, mindenképpen érdemes próbálkozni vele, főleg ha az embernek lapul a kamrájában egy két felesleges ez meg az.

Hozzávalók

200 g bulgur plusz annyi tej, ami bőven ellepi
100 g liszt
100g őrölt mogyoró (bármilyen más őrölt mag illetve liszt helyettesítheti)
200 g barna cukor
1 dl tej
3 tojás
1 dl olaj
1 zacskó sütőpor
1 marék aszalt füge apróra vágva
1/2 tk szerecsendió
1/2 tk fahéj
1 marék fenyőmag

1. A bulgurt a tejjel felforrallom, majd hagyom állni kicsit hogy megpuhuljon. A fenyőmag kivételével összekeverem az összes hozzávalót egy nagy tálban, majd hozzákeverem a bulgurt.
2. Kivajazott tortaformába öntöm, a tetejét megszórom a fenyőmaggal és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöm. A formában hagyom kihülni és utána fogyasztható. Egy csésze tejjel felkucorodva a kanapén isteni társ, amint az ember Jack Bauer-ért izgul a 24-ben :)

0comment
, , ,

Egy igazi titkos fegyver - pórékrémleves kakukkfűvel




Igazi minimál leves ez itt kérem szépem, mégpedig a szó legeslegnemesebb értelmében. Minimál, mert az alaprecepthez szinte biztosan van otthon mindig minden (póré helyett rendes hagymából is ugyanolyan finom, legfeljebb a színe lesz más) és minimál, mert a maga nemes egyszerűségével tarol, térdre kényszerít, meghódít és a végtelenségig elkényeztet. Többször kínáltam már vendégeknek, és az eredmény mindig ugyanaz, a főfogáshoz volt hogy el sem jutottunk, mert mindenki a levessel akart jóllakni, és persze nyaggattak a receptért :) A recept maga amúgy korántsem újdonság. Vichisoisse néven az alapötlet régóta ismert, megtévesztő francia neve ellenére azonban nagy valószínűséggel amerikai találmány. Eredetileg a levest hidegen fogysztják, és a fűszere a petrezselyem. Ha valaki azonban kipróbálja kakukkfűvel igérem megtér, és soha többé nem fogja máshogy készíteni. A kakukkfű édeskés aromája remekül kiegészíti a póréhagyma ízét, a krumplitól meg istenien krémes lesz. Ja, és mégegy pozitívum, krumplipucolóstúl, mindenestűl 30 perc alatt garantáltan kész, így hirtelen helyzetekben is életmentő lehet.




Hozzávalók (4 személyre)


2 póréhagyma (esetleg 3 vöröshagyma) vékonyan felkarikázva

2 krumpli (öklömyni méretű, esetleg picit nagyobb)

2 gerezd fokhagyma összezúzva

5 dkg vaj

2 ek olivaolaj

1 tk kakukkfű (ízlés szerint több is lehet)

1,5 l alaplé (én marhahúsleves kockából szoktam)

só

bors

1 dl száraz fehérbor (kihagyható, eredetileg nélküle főztem, de manapság még a főtt krumpli főzőlevébe is teszek :))

1 dl tejszín (fogyókúra esetén elhagyható, esetleg joghurttal helyetessíthető, de a leves enélkül is krémes)


1. A felkarikázott póréhagymát a felolvasztott vaj és olaj keverékén elkezdjük dinsztelni, félidőben hozzáadjuk a fokhagymát, azért nem előbb mert kell pár perc amíg a hagyma összeszottyad, és nem jó, ha ezalatt a fokhagyma megég. Ha szárított kakukkfüvet használunk, akkor az is most jön bele, kavarunk rajta egy párat, majd felöntjük az alaplével és felforraljuk.

2. Amíg várjuk hogy a leves felforrjon, meghámozzuk a krumplit, és apró kockákra vágjuk. Minél appróbb annál hamarabb megpuhul. Ha a leves felforrt, beletesszük a krumplit, esetleg a bort, sózzuk borsozzuk (ha friss kakukkfűvet használunk, az is most jön).

3. Mégegyszer felforraljuk, majd takarék lángon fedő alatt főzzük, amíg a krumpli meg nem puhul, ez 10-12 perc általában, a darabok nagyságától függően, de ezt egy villával könnyen ellenőrizhetjük.

4. Ha a krumpli megpuhult, lezárjuk a levest, és botmixerrel pürésítjük. (a botmixerem nyele fém, így nem kell várni, amíg a leves hül picit, ha valakinek csak rendes turmixgépe van várjon pár percet). A leveshez hozzátesszük a tejszínt, esetleg utánízéseítünk kis sóval vagy friss! kakukkfűvel, és mégegyszer felforraljuk.

5. Így magában is isteni, de kínálhatjuk kecskesajtkrémes piritóssal, mint én tettem a képen, csírákkal, sajtkockával, zsemplekockával, pirított sonkadarabkákkal. Jó étvégyat!




0comment
, ,

Pad Thai - majdnem



A Pad Thai az egyik legismertebb étel Thaiföldről. Érdekessége, hogy hazájában otthon ritkán készítik, sokkal inkább utcai gyorsebéd. Többféleképpen elkészíthető, alapja azonban minden esetben a rizstészta és a tamarindszósz. A rizstészta egy roppant leleményes találmány, főzni nem kell, csak forró vízbe áztatni, és az állaga kellemes, kicsit gumisan rágós marad, nem olyan mint az al dente durum tészta. A tamarid egy akácszerű fa termése, mely Afrika trópusi vidékeiről származik. A termést többféleképpen hasznosítják, lehet kapni préselve, paszta formájában, fanyar íze kedvelt a távol keleti konyhában. Az étel eredetileg meglehetősen édes, de otthon mindenki nyugodtan szabályozza be magának, ahogy szereti. A recept amúgy sincs kötáblába vésve, sokszor csinálják rák helyett csirkével, vagy csak tofuval. Történetéről megjegyzendő, hogy enyhén politikai beütésű. A II. Világháború idején Luang Phibunsongkhram elnök vezette be és kezdte népszerűsíteni, részint nemzeti kampánya részeként, és a rizsfogyasztás visszazsorítása érdekében - a kormány ugyanis anyagi gondokkal küszködött. Nem újkeletű dolog ez, hogy háborús helyzetekben a kormány útmutatásokkal látja el az otthon lévő háziasszonyt, hogy miből, és hogyan főzzön takarékosan. Az angol Woolton pie is egy egykori miniszter ötlete alapján lett népszerű. Bár azt inkább én nem főzném meg :S


Az enyém most egy ilyen sebtiben összedobott dolog lett, mert mogyoróm például nem volt itthon, és lusta voltam lecaplatni a bolta érte. Lime meg volt, csak elfelejtettem, hogy kellene hozzá, így jár az ember, ha fejből főz. De azért így is nagyon finom lett.




Hozzávalók (2 személyre)


25 dkg garnéla (helyettesíthető apróra vágott csirkemellel vagy tofuval)

30 dkg rizs tészta (szélesmetélt)
2 tk tamarindszósz

3 dkg pálmacukor (hiányában barnacukor)

1 ek halszósz (osztriga szósz is jó)

1 ek rizsecet (hiányában jó a sima ételecet is, de csak fele mennyiség)

kevés chili ízlés szerint

2 ek olaj

1 csokor újhagyma apróra vágva

2 gerezd fokhagyma összezúzva

10 dkg pörkölt földimogyoró összetörve

korianderzöld

lime


1. A tésztát egy nagyobb lábosba teszem, és leöntöm forrásban lévő vízzel. A csomagoláson megadott ideig hagyom a vízben, ez általában 8-10 perc. Ha kész, leöblítem és keszűröm.

2. Egy kisebb serpenyőben feloldom a tamarindpasztát pár evőkanál vízben, hozzáadom a cukrot, a halszószt, az ecetet és a chilit, összeforralom, takarék lángos pár perc alatt besűrítem, majd félreteszem.

3. Wokban kevés olajon piritani kezdem az újhagymát és a fokhagymát, majd hozzáadom a rákokat és együtt tovább pirítom. 2 perc elteltével beleöntöm a tamarindos szószt és a mogyorót, majd röviddel ezután a kifőtt tésztát is.

4. Rövid ideig együtt piritom őket, hogy a tészta újra meleg legyen, és mindenhol befedje a szósz. Tálaláskor megszórom kevés korianderzölddel és adok mellé egy gerezd lime-ot


15comments
, ,

Újra itt - Burgonyás Focaccia Paradicsommal




Hű maradtam ígéretemhez, és tényleg eltűntem. Időm még most sincs, és a határidőimmel is ugyanúgy csehül állok, de úgy gondoltam nem lehet ennyi időre az olvasókat input nélkül hagyni, így hát íme újra itt. A hétvégén főztem pár dolgot, cserébe most a konyha van romokban, és ez a romhelyzet csak nőttön nő. Ilyenkor irigylem azokat akiknek kicsi a konyhájuk, mert kis konyhában kicsi a kupleráj. Nálam 15 négyzetméternyi. :(

Hetek óta szemezgettem ezzel a foccacia recepttel, de csak mostanra jutottam el oda, hogy meg is csináljam. Nem tudom az olaszok csinálnak-e krumplival ilyesmi tésztát, ha nem, ki kéne próbálniuk. Nekünk nagyon bejött, még kihűlnie sem volt ideje, máris elfogyott. Érdemes hagyni nyugodtan megkelni, mert nagyon finom, puha és lukacsos lesz.

Az eredeti recept innen származik, ezért lesznek a hozzávalók csészével megadva, amúgy nyugodtan mehet érzésre a dolog, a lényeg hogy egy kicsit lágyabb, ragadósabb tésztát kapjunk.

Hozzávalók

2 db kisebb krumpli

2 csésze liszt, esetleg később egy kicsivel több
1 tk szárított élesztő
1 csipet só

2 tk só

2/3 csésze kézmeleg víz

3 ek extra szűz olivaolaj

15 dkg koktélparadicsom keresztben kettévágva

morzsolt oregánó

durvább szemű só a szóráshoz


1. Egy lábosban, sós vízben feltesszük főzni a krumplit, és amíg megfő felfuttatjuk az élesztőt. Ehhez a meleg vízben elkeverjük a cukrot és ha felolvadt hozzaáöntjük az élesztőhöz. Jól elkeverjük, hogy az élesztő teljesen feloldódjon, majd a tetejére kis lisztet szórunk. Nagymamám mindig azt mondta, ez azért kell, hogy az élesztőnek legyen miben "megkapszkodnia". Mire a krumpli megfő az élesztő is felfut szép habosra.

2. A megfőtt krumplit meghámozzuk és villával összetörjük. Az élesztős keveréket a liszthez keverjük, majd hozzáadjuk a sót és az összetört krumplit is. Ha sikerült elkeverni, hozzáadunk 2 ek olivaolajat és elkezdjük dagasztani (én ezt robotgéppel tettem) majd ha a tészta összeállt egy kis labdává, letakarva egy óráig kelesztjük. (dagasztás közben adjunk hozzá egy kis lisztet, ha túl ragacsos lenne)



3. Egy kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral teljesen, majd az egy óra elteltével beletesszük, a megkelt és kicsit meggyömöszkölt tésztát. Széthúzzuk, hogy kitöltse a formát, majd belenyomkjuk a félbevágott paradicsomokat, megszórjuk a durva szemű sóval és oregánóval, valamint rácsurgatjuk a maradék olivaolajat. Ismét hagyjuk kelni egy órácskát (vagy éppen kettőt :) ) majd 220 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt szép pirosra sütjük.

4. A sütőből kivéve 20 percig hagyjuk pihenni, majd kivesszük a formából és rácsra téve hűtjük tovább. Már ha van türelmünk kivárni, nálunk tényleg még melegen elfogyott.

Jó étvágyat!

Powered by Blogger.